Egy kicsit későn, de megvan az első fejezet is. Remélem tetszeni fog! Köszönöm az eddigi látogatóknak, hogy benéztek! 2 nap alatt nagyjából 100 látogató! Köszönöm! Millió puszi: Katherine.
***
Az este ugyanúgy kezdődött, mint ahogy szokott. Bejelentkeztem a munkahelyemre, átöltöztem a kötelező egyenruhába és beálltam a pult mögé. Kerestem egy tálcát és vittem az asztalokhoz a rendeléseket. Az étterem péntekenként tele szokott lenni és általában a mai napra beosztott dolgozók rendesen ki is szoktak fáradni. Ma is így volt ez. A Day & Night-ban már csak így megy. A város talán egyedüli étterme volt ez.
A hangulata kissé olyan volt ugyan, mintha még a múlt században élnénk, de az ételek kárpótoltak mindenért. Ha megkóstolta valaki Peter sütijeit vagy William leveseit akkor biztosan nem fog tudni majd leszokni róluk.
- Ash, a hatoshoz lesz. - Adam hangja áramütésként ért. Kissé megijedtem, amikor hangosan a fülembe ordított, amivel sikerült elérnie, hogy kilyukadjon a dobhártyám.
- Rendben, de legközelebb ne ordíts a fülembe, ha kérhetném! - megráztam a fejem és elindultam a hatos asztalhoz ahol egy fekete napszemüveges férfi ült. Nem lehetett sokkal idősebb nálam.
Mikor odaértem letettem a rendelését és megkérdeztem, óhajt-e még valamit. Ő nemet intett. Pont indultam volna, mikor a kezem után kapott és a szeme elé emelte. Az anyajegyemet vizsgálgatta, ami érdekes módon egy farkas alakot mintázott. Elhúztam a kezem és zavaromban majdnem eldobtam a tálcát is.
- Mi a baj, Ashley? - kérdezte a főnököm, Matt.
- Semmi különös... - dadogtam. Nem tudtam, elmondhatom-e neki az igazat.
- Biztos vagy benne? - bólintottam. Nem akartam, hogy tovább faggasson csak dolgozni szerettem volna.
Megigazítottam a D&N emblémával ellátott fehér pólóm és felkaptam a következő rendelést s kivittem a vendégeknek. Nem sokára egy újabb vendég jött, egy nő aki egyenesen a napszemüveges srác felé tartott. Egy ideig furcsa tekintettel néztek rám majd nem zavartatták magukat, valamin erősen vitatkoztak.
Egy furcsa incidens következtében úgy döntöttem, kiszellőztetem a fejemet. Még a munkaidőm felél voltam csak és éppen szünetem volt. Kimentem tehát az étterem mellé és elszívtam egy szál cigarettát azon tűnődve, mit fogok kezdeni majd ha hazaérek. Azt tudtam, hogy fáradt leszek, de nem sejtettem, hogy ennél több is lehet.