1. fejezet - Day & Night

Egy kicsit későn, de megvan az első fejezet is. Remélem tetszeni fog! Köszönöm az eddigi látogatóknak, hogy benéztek! 2 nap alatt nagyjából 100 látogató! Köszönöm! Millió puszi: Katherine.

***

 Az este ugyanúgy kezdődött, mint ahogy szokott. Bejelentkeztem a munkahelyemre, átöltöztem a kötelező egyenruhába és beálltam a pult mögé. Kerestem egy tálcát és vittem az asztalokhoz a rendeléseket. Az étterem péntekenként tele szokott lenni és általában a mai napra beosztott dolgozók rendesen ki is szoktak fáradni. Ma is így volt ez. A Day & Night-ban már csak így megy. A város talán egyedüli étterme volt ez. 

 A hangulata kissé olyan volt ugyan, mintha még a múlt században élnénk, de az ételek kárpótoltak mindenért. Ha megkóstolta valaki Peter sütijeit vagy William leveseit akkor biztosan nem fog tudni majd leszokni róluk. 

 - Ash, a hatoshoz lesz. - Adam hangja áramütésként ért. Kissé megijedtem, amikor hangosan a fülembe ordított, amivel sikerült elérnie, hogy kilyukadjon a dobhártyám. 

 - Rendben, de legközelebb ne ordíts a fülembe, ha kérhetném! - megráztam a fejem és elindultam a hatos asztalhoz ahol egy fekete napszemüveges férfi ült. Nem lehetett sokkal idősebb nálam.

 Mikor odaértem letettem a rendelését és megkérdeztem, óhajt-e még valamit. Ő nemet intett. Pont indultam volna, mikor a kezem után kapott és a szeme elé emelte. Az anyajegyemet vizsgálgatta, ami érdekes módon egy farkas alakot mintázott. Elhúztam a kezem és zavaromban majdnem eldobtam a tálcát is. 

 - Mi a baj, Ashley? - kérdezte a főnököm, Matt. 

 - Semmi különös... - dadogtam. Nem tudtam, elmondhatom-e neki az igazat. 

 - Biztos vagy benne? - bólintottam. Nem akartam, hogy tovább faggasson csak dolgozni szerettem volna. 

 Megigazítottam a D&N emblémával ellátott fehér pólóm és felkaptam a következő rendelést s kivittem a vendégeknek. Nem sokára egy újabb vendég jött, egy nő aki egyenesen a napszemüveges srác felé tartott. Egy ideig furcsa tekintettel néztek rám majd nem zavartatták magukat, valamin erősen vitatkoztak. 

 Egy furcsa incidens következtében úgy döntöttem, kiszellőztetem a fejemet. Még a munkaidőm felél voltam csak és éppen szünetem volt. Kimentem tehát az étterem mellé és elszívtam egy szál cigarettát azon tűnődve, mit fogok kezdeni majd ha hazaérek. Azt tudtam, hogy fáradt leszek, de nem sejtettem, hogy ennél több is lehet. 

 A nyakam dörzsölgettem és próbáltam nem odafigyelni a fejfájásomra, ami egy perccel ezelőtt kezdett egyre jobban erősödni. Az apró kis zajokkal kezdődött minden. Minden kis nesz olyan hangosnak hatott, mintha egy hangszóró közvetlenül a fülem mellett üvöltene. A dobhártyám csoda, hogy kibírta. A szemem kiszáradt pont úgy, mint a torkom. Olyan szagokat éreztem, amitől a gyomrom is felfordult. 

 Tapogatóztam és próbáltam megfogni a korlátot nehogy elessek. A szédülés kerülgetett. A következő pillanatban nem láttam mást csak sötétséget. Az utca fénye túl távolinak hatott. Olyan volt, mintha egy világító csillag lebegne előttem és akár meg is foghatnám. Fejemet ráztam és próbáltam bemenni az ajtón, de volt olyan szerencsém, hogy nekiütköztem amitől már nem bírtam talpon maradni. Összeestem és eszméletemet vesztettem. 

 Egy erdőben voltam s a hold már magasan járt. Próbáltam minél többet kivenni környezetemből, de fények nélkül lehetetlenség volt. A kis tóról a hold fényei visszatükröződtek és úgy világították meg azt, mintha a víz mágikus erővel rendelkezhetne. Egyszerűen lenyűgöző volt. 

 Eszembe jutott a szomjúságom és most mindennél jobban kaparni kezdte a torkom a szárazság érzete. Letérdeltem hát és merítettem kicsit a vízből. Szemem lehunytam miközben lenyeltem a vizet, de az utolsó adagnál már valami furcsaságot vettem észre. A víz felszínén egy farkas feje jelent meg. Egy sötét színű és vakítóan sárga szemű farkasé. Sehol nem láttam magamat. Csak a farkast, akit furcsa módon tisztán, élesen ki tudtam venni. 

 A felismerés olyan gyorsan árasztott el, hogy nem volt időm felfogni mindent. A nevemet hallottam és éreztem, hogy valaki megpaskolja párszor az arcom és próbál észhez téríteni. 

 - Ashley, minden rendben? - kérdezte Matt. Szemében aggodalom csillogott. 

 - I-igen. Hol vagyok? - nem tudtam eldönteni, mi a valóság és mi az álom. Halványan még előttem lebegett a farkas képe. 

 - A Day & Night étterem mellett. Elájulhattál és Adam szólt, hogy látott kimenni. 

 A fejem még mindig hasogatott. Mintha fát vagdosnának a fejemben. A szemem kezdett hozzászokni a környezethez és már nem is szédültem annyira. 

 - Te jó ég! - Észbe kaptam és próbáltam felállni, de nem ment az még olyan egyszerűen. Matt segített felállni és miután már belé kapaszkodva mondhatni két lábon álltam egy pillanat alatt felkapott és becipelt az irodájába. 

 Az irodája nem volt túl nagy, mondhatni kényelmes volt és minden ami csak kellett elfért benne. Egy dolgozó asztal a fekete bőr forgószékkel, egy kanapé, szekrény ahol a könyveit és az étterem papírjait tartotta no meg egy-két kép, amint átvesz egy elismerést, egy díjat. Ezekre a pillanatokra mindig is büszke volt. 

 - Vissza kell mennem dolgozni! - Dadogtam és megpróbáltam felülni a kanapéról. 

 - Szó sem lehet róla! Most szépen ott maradsz és mikor végzek itt, hazaviszlek - hangja ellentmondást nem tűrően csengett. - Különben is. Nick-et is fel kell hívni - megráztam a fejem. 

 - Semmi szükség rá! Csak aggódna miattam és ezt nem szeretném - komoran nézett vissza rám. 

 Hiába próbáltam eltántorítani az elhatározásától, nem sikerült. Ha valamit a fejébe vesz Matthew O'Connor, akkor abból nincs mese. Beletörődve sorsomba visszaültem a kanapéra és kényelmesen belesüppedtem a puha párnák közé. 

 Csak bámultam ki a fejemből, mintha valamin erősen gondolkodnék - ami tény és való - jelen pillanatban igaz is volt. Arra gondoltam, hogy mennyi minden van még amit meg kellene tennem ma. Amit még Nick indulása előtt meg szerettem volna tenni, de hát nem sikerült. Megdörzsöltem a szemem és a fáradság érzése eluralkodott rajtam. Szép lassan eldőltem a kanapén és lehunytam a szememet. Elaludtam.