Prológus

Sziasztok drágák! A nevem Katherine. Páran már ismerhettek a Farkastörvények vagy a Démonok királynője c. történetes blogról. Most pedig szeretném megosztani veletek a "felújított" történetet, ami egy része hasonlít ugyan az eredeti történethez, de vannak benne eltérések. Remélem tetszeni fog majd ez a kis világ is, amit itt és most bemutatok nektek. Ha bármi véleményetek lenne, nyugodtan osszátok meg velem! Sok-sok puszi és köszönet nektek: Katherine. 

***

 Minden nap átélem ugyanazt a borzalmat, ami lassan már két éve történt. Azt a napot, amikor az otthonunk lángokban égett és a szüleim bent égtek. Nem tudtak kijutni a tűzből hiába próbálkoztak. Azok a sikolyok még mindig mélyen belém vésődtek. Még mindig élénken élnek bennem ahogy az este nyugodt légkörét félelemtől telt sikítás és segítségkérés töri meg. 

 A lángok a magasba csaptak és a házból már csak annyit lehetett kivenni, hogy egyszer látott szép napokat is. A tűz mindent elnyelt és mindenkit aki benne volt. A garázsban parkoló autónak csak maradványai maradtak és már azokat sem lehetett kivenni a ráomlott égő gerendák miatt. A fű is megperzselődött itt-ott és egy idő után a sikolyok is alábbhagytak. 

 Nem tudtam bemenni az ajtón mert lángok borították. Nem tudtam segíteni máshogy csak úgy, hogy hívom a mentőket, de ők később érkeztek. Bármivel próbálkoztam nem sikerült. 

  -  Neee! - A kezembe temettem az arcom és azt kívántam, hogy bárcsak vége lenne ennek a szörnyűségnek. Bárcsak meg sem történt volna mindez. - Nicholas! Nicholas! Merre vagy?

 Órákig ordibáltam, kerestem az öcsém. A szomszédok kijöttek és ők sem tudták, mit lehetne tenni. A szüleim rég meghaltak már és az öcsémet sem találtam. Kétségbeesetten omlottam a térdemre és ráültem a sarkamra. Most mihez kezdjek? Nincs senkim se. Az öcsém nem találom, a szüleim már nincsenek többé...

 Ébredéskor még mindig éreztem a füst szagát az orromban - rendszerint ez emlékeztetett a történtekre. Kivételes eset volt, ha nem fulladoztam még álmomban is. Nick szerint az esték túlnyomó részében azt mondogattam, hogy nekem kellett volna meghalnom. A szüleimnek kellett volna tovább élniük és akkor nem lenne ennyire ínséges Nick élete. Egy nővér elvesztése még nem a világ vége, de a szülők elvesztése egészen más dolog. 

 Felülve az ágyon emlékeztettem magam arra, hogy készülődnöm kell, mert ma éjszakás voltam a közeli étteremben és a főnök nem szerette ha valaki elkésik. Gyorsan magamra kaptam egy barna, testhez álló pólót a fekete nadrágomhoz és ugyanolyan színű zoknimhoz, megvacsoráztam és összeszedtem a táskám. 

 Felhúztam a magassarkú bőrcsizmámat és egy dzsekit majd kirontottam az ajtón. Pár perccel később már a munkahelyem mellett voltam a személyzeti bejáratnál.